…hogy az ember nem találja a helyét.
Azt hiszed, van egy célod, ami felé haladsz. Bár nem egyenes az út, de azért csak előre tart. De nincs se út, se cél, se akadályok, se semmi, csak egy nagy verem, amibe beleszületünk, és egyszer vagy kijutunk, vagy nem….
Nem múlik azon semmi, hogy mennyire akarod, mennyire küzdesz, mennyire vagy türelmes vagy megértő másokkal, vagy nyitott az emberek felé. Egy valamin múlik: szerencséd van-e, vagy sem. És nekem nincs.
Hiába küzdöttem 3 évet az egyetemmel, nyelvvizsgát csináltam nulláról 8 hónap alatt, mellette szakdolgozatot írtam, államvizsgáztam és még dolgoztam is.
Miért?
A nagy büdös semmiért. Nem indult a szak, amire menni akartam, rajtam kívül nem volt jelentkező, pedig két főtől már indult volna…. Most vergődök egy szakon, ami nem rossz, de nem is az igazi….. Ez nem az első csalódás a tanulmányaim során, eddig még mindig a B-tervemet követtem, valami sose jött össze, pedig igazán mindent megtettem, hogy jó legyen.
Dolgozok a moziban, ahol a területi vezető utál -ő maga sem tudja, miért, de kategorikusan kijelentette, hogy akkor is el fog küldeni, ha én leszek a legjobb dolgozó a világon. 2 éve ott vagyok, szóval csak nem talált semmi apróságot…. De megnehezíti a dolgomat, mert előre se léphetek (nem sok lehetőség van, de akadna…) Fáj látni, hogy olyan kollegáim kapnak olyan posztokat, akik nálam kevesebb ideje dolgoznak ott, és talán nem is olyan jók… De én tűröm, csinálom, küzdök, hátha…
Miért?
A nagy büdös semmiért.
Testileg, lelkileg, és tőlem telhetően anyagilag támogatok egy embert, aki érzelmileg elhidegült tőlem, nem szeret már. Nem tekint rám nőként, és nem izgatom már fel. Én mégis kitartok mellette, és remélem, hátha jobb lesz majd. És miért??
A
nagy
büdös
semmiért!!!
Mert sose fog visszaszeretni belém, és sose fog már kívánni, vagy virágot hozni nekem, vagy hozzám bújni éjszaka.
És nekem ez nagyon fáj.
Legutóbbi hozzászólások